Vér soha ne tapadjon kezedhez Mondd el mi a vér Vágy soha ne szaggassa lelked Mi az és mennyit ér Ne szennyezzen gyulölet mocska Elkerülöm én A boldogság csak a bolondok álma Nem lesz soha enyém
A hét fobun és a szeretet népe Mint bukott angyalt számuz e földre És mindvégig felettem áll Mindvégig felettem áll
Megvárják, míg elfolyik vérem, Hogy bunök nélkül is kiérdemeljem Az o sorsuk zsarátnokát Az o sorsuk zsarátnokát
Ha én csak pillanat vagyok Vízió e mind, mi örökké tart? Vagy csak bennem folyik a változás Bunbak vagyok, ki mindenért hibás?
Mint véráldozat jöttem e földre Szenvedésre ítélt Mit más nem lát, bennem széppé lehetne De közelít a rév
A keseruség - tudatom gyöngye Körbezár és véd Mit meg nem érhettem, másé se légyen Pusztuljon, ami él
Hát mondd a haldoklónak, Hogy szép az élet A boldog párnak A szerelem méreg
Meséld el a vaknak Mindazt, amit látsz Ha nem lehetsz boldog Terjeszd a romlást
Az Életet sosem láttam De jártamban megcsodáltam Mindazt, mit más megtiport Én enyémként szerettem
Mit láttam – hiányzik érzem S fáj, hogy hiába éltem Ami szép volt elviszem, s hidd el Enyém lesz csak az enyém