Jéghideg ágyban ébredek, tudod, Fény mossa az éjszaka ráncait, Tudom és érzem, hogy merre jársz, Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod, Pedig nem vehetem le rólad a szemem, Lepedõm markolja sóhajod: Csak Te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap, Hogy szádban hozd el éltetõ vizemet, Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort, Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled! (Én ott vagyok Veled!)
Többet nem tudok, Csak Neked dúdolni halkan, Néznek a csillagok, Bennem most is béke van!
Álom-szakadék mélye vár, Onnan is visszahív egy szó, Dalt szül a súlyos félhomály, Érzem, hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld, ha hozzám ér, Egy-egy békés gondolat, Amit nekem küldesz el, Amiben magad is benne vagy... (Benne vagy...)
Többet nem tudok, Csak Neked dúdolni halkan, Néznek a csillagok, Bennem most is béke van! Többet nem tudok, Csak Neked dúdolni halkan, Néznek a csillagok, Bennem most is béke van!
Többet nem tudok... Néznek a csillagok... Többet nem tudok... Csak Neked dúdolni halkan!