Néha úgy múlik napra nap, Hogy a dalok alszanak, És hiába sírsz, hiába vársz, Az ünnep elmarad, Csak a magány hangja szól A homlokod alól, Mégis jó.
Én szeretem azt a dalt, Amit magadról énekelsz. Örülnél, ha tudnád, Hogy engem nagyon érdekelsz. Persze titkolom, Persze titkolod, Mégis jó.
Isten, szólj rám, ha vagy, És ha nem vagy, szóljon, ami nincsen. Olyan csillagos az égbolt, Olyan végtelen a Minden. Néha bánat járja át Az öröm pillanatát, Mégis jó.
Nincs több póz, Nincs több okoskodás. Igent mond a test, És magasra szökik a láz. Táncba hív egy dal, A tüzed lángja mar, Mégis jó.
Isten, szólj rám, ha vagy, És ha nem vagy, szóljon, ami nincsen. Olyan csillagos az égbolt, Olyan végtelen a Minden. Néha bánat járja át Az öröm pillanatát, Mégis jó.
Nincs több póz, Nincs több okoskodás. Igent mond a test, És magasra szökik a láz. Táncba hív egy dal, A tüzed lángja mar, Mégis jó.
Isten, szólj rám, ha vagy, És ha nem vagy, szóljon, ami nincsen. Olyan csillagos az égbolt, Olyan végtelen a Minden. Néha bánat járja át Az öröm pillanatát, Mégis jó.
Én szeretem azt a dalt, Amit magadról énekelsz. Örülnél, ha tudnád, Hogy engem nagyon érdekelsz. Persze titkolom, Persze titkolod, Mégis jó.