Haverokkal együtt felszállunk a buszra, Nem is gondolnád, hogy iszonyatos durva. Kiderül ám tényleg, hogy milyen is egy ember, Az, hogy fogmosásra mennyi idõt szentel.
Zsíros kapaszkodót a kezembe fogom, Lent a lábam csúszkál a büdös gázolajon. Elõttem egy bácsi a protkójával csattog, Az agyamba a bomba hangosabban kattog.
A buszon megláthatod, hogy mije van egy nõnek, Hónuk alatt szõrük, a derekukig nõnek. És a szõrök szaga, tudod az sem semmi, Embereket lehet vele láb alól eltenni.
Mellettem egy gyerek a taknyos orrát szívja, Tûrõképességem ezt nem annyira bírja. Zsebemben a csomagot a markomba fogom, A papírzsebkendõt az arcába nyomom.
Az egyetlen jó dolog a sofõrünk a Sanyi, A kanyarban az ülésrõl leesik a nagyi. És, hogy ha az útját egy körforgalom állja, Átugrat õ rajta, ebben nincsen párja.