Itt nincsen metro nincs villamos, csőtörés mi mindent elmos,
de van szép felhő fent az égen, szivárvány a messzeségben.

Babföldön bármerre nézel, melleket látsz minden éjjel,
egy óriás van és sok ember, itt mindenki mindenkit ismer.

Itt nincsen skatepark csak egy lőtér, egy-két utca és egy főtér,
nincsen mozi, nincsen pláza, csak egy parasz a traktorjában.

Falu végén MGTSZ, disznót ötszáz forintért vesz,
kocsma van itt és egy bisztro, a kulturban meg faludiszko.

Együtt vagyunk úgy, mint régen, srácok lányok kint a stégen,
nem sok az a mit csinálunk, bár nekünk ez minden álmunk,
egész nap csak ökörködni, a hülyéket, kiröhögni,
sosem értettünk a szóból, ez vidéki zene, vidéki srácoktól,
vidéki zene, vidéki srácoktól.

Lehet, hogy sok dolog nincsen, hogy eggyáltal semmi simcsen,
de együtt vagyunk most mi újra, együtt indúltunk az útra,
Szájmon bácsi kis házában és a lányok a tangában,
Zöld hajú lány, Hoki Gyuri, Bringakirály... subidubi.

Együtt vagyunk úgy, mint régen, srácok lányok kint a stégen,
nem sok az a mit csinálunk, bár nekünk ez minden álmunk,
egész nap csak ökörködni, a hülyéket, kiröhögni,
sosem értettünk a szóból, ez vidéki zene, vidéki srácoktól,
vidéki zene, vidéki srácoktól.

Mikor fel kel a nap, hallom a madarakat,
s beton helyett zöld fű nő az ablak alatt.

Együtt vagyunk úgy, mint régen, srácok lányok kint a stégen,
nem sok az a mit csinálunk, bár nekünk ez minden álmunk,
egész nap csak ökörködni, a hülyéket, kiröhögni,
sosem értettünk a szóból, ez vidéki zene, vidéki srácoktól,
vidéki zene, vidéki srácoktól.