Valaha az igaz Élet tüze lángolt a lelkekben
De most izzik e a csillagporos Tejút
Csaba vezér seregének viharos vágtájától?!
Rég elhalt a szívekben a Turul kiáltása
És nem maradt más hátra
Csak a jelen sivár visszásága...

Szkítia ölébõl kalandra kélt
A nyughatatlan magyar nép
Hadak Urának bíbor palástja
Védelmezõn borult felé
Csillagok honából felharsant
A Turulmadár kiáltása
Hívó szavát követte
Hunok és magyarok áradata
A puszta fiai átszelték
Végtelen rónák mezejét
Így érték el Kárpátia
Zord hegyeinek rengetegét
Szárnyaló Lélek, izzó Vér
A Napkirály dicsõ harcot ígér
Pendülõ acél, csillanó vért
Attila szelleme életre kél

A Táltos hangjában a Medve ereje
Csontok jóslatában az Ármány megjelen
Csodaszarvas táncában az új haza jele
Fenséges égbolton ragyog a Hõsök Mezeje

A Felsõ Világban a világoló Arany Atya szeme
A Tetejetlen Fa törzsén kúszik a Sámán lelke

Csillagszekéren robogva
Csaba királyfi jõ szellemhadával
Lódobogástól mennydörög
A Hadak Útja
Holdnõvér nézi fátyolos orcával

Óh, õsi Hunnia elvesztél a Múltban!
Óh, szép Emese, utódaid elárulnak!

Csillagszekéren robogva
Csaba királyfi jõ délceg hadával
Lódobogástól zeng
A Hadak Útja
Holdnõvér csodálja orcáján mosollyal

Hajfonatát bontott hajnal ébredõ tekintetében
Kopják, kardok, pajzsok, nyilak erdeje
A Szívben felágaskodik az Akarat
A félelem messzire számûzve
Föld-Tûz-Víz-Ég szellemerõi
Nemere büszke sarjainak megsegítõi
Tajtékzó folyók partján nászát üli a Halál
A szétzúzott testbõl a Lélek messzire száll...

Törékeny húsba vágó jéghideg fém
Életnedvre szomjazó meztelen kardél
Nyílvesszõfelhõk vészterhes süvöltése
Hömpölygõ vérpatakok átható bûze
Kiontott belekben szügyig gázolva
Rohan Lúdvérc kutyája õrülten csaholva

Envérükkel áztatták õsapáink e földet
S kardjukkal foglalták el az Arany Szegletet
Árpád vezér lett ura az országnak
S elnevezték a Hétmagyar hazájának

Regõsök révülõ énekei
Méltóképpen elmondhatják
Az õsmagyarok ködbe veszõ
Vitézi életmódját...