Messzi zord Észak hófödte Agyarhegyeitõl A kénbûzt lehelõ vérszín Elátkozott Tavakig Arador lovag dicsõ híre beutazza az egész Birodalmat Hû társa neve Almatúr, aki mindig elkíséri Vad útjain: A Lidérchágó vészterhes vidékén bolyongva Gallor útvesztõ mocsarában halállal dacolva Zilar mély erdeiben felsejlõ Árnyaktól nyomasztva Tündérország elvarázsolt földjét kutatva...
Sárkánytûzben edzett kardom egy õsi acél A Nap csillámló sugara fürdeti karcsú testét Meztelen pengéjén mágikus Rúnák izzanak Idõk kezdetén vésték rá isteni ujjak Almatúr kérlelõ szava a fülembe súg Nyughatatlan lelke ismét felbolydult Finom táncát lejti hüvelyébõl kihúzva Vért kíván és én mindig hallgatok szavára...
Óh! Kínzó éhségem õrjítõ vágya soha nem Csillapodik! Beteljesült rajtam Nagar átka S ezt viselnem kell Örökkévalóságig!
Sárkánytûzben edzett kardom egy õsi acél A Hold sápadt fénye fürdeti karcsú testét Meztelen pengéjén mágikus Rúnák izzanak Idõk kezdetén vésték rá isteni ujjak Almatúr sóvárgó szava a fülembe súg Meghasadt lelke ismét felbolydult Vad táncát lejti ezüst Éjszakában Vért szomjazik és én mindig hallgatok hangjára...