Beforratlan Sebek
Life guess is scars, will always heal man
Ayo, my scars are showin, and these bars of emotion
But I've come to realize that this is part of growing
Children of Distance - Beforratlan sebek
I've done wrong but these mistakes will always teach me
To keep my head straight, and find the best way
To keep living good while a release the dead way
That brings me down, drowning and sorrow,
Everydays are blessin so I'm counting tomorrows
'Cause the next day can bring the answer
The future means I'm not living backwards
Pain isn't stay in my suffering is optional
Life is hard, we strugglin through obstacles
So was in? here and think about my life my reasons to rhyme
And the thoughts that I give to sound,
Beforratlan sebek
It'll make me real, tho' It'll take me longer
Children of Distance - Beforratlan sebek lyrics
A szĂvemet nyomja mikor a mĂşltba nĂ©zek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
SĂrok egy vĂ©gtelen könyvet lapozva.
Beforratlan sebek
SzĂ©pen lassan eltűnnek a kĂ©pek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled?
ŐszintĂ©n remĂ©lem, tĂ©vedek, de rám tekintetedet nem veted,
Children of Distance
Lehullt az eső hangom már a köddel száll az Ă©gig,
A napsugár a felhők között fájdalmam hĂre miatt fĂ©nylik.
Nem vágyom a jĂłra nem vágyok dicsőĂtő szĂłra
Soha nem kĂ©rtem semmit az Ă©gtől mĂ©g nem jött el az az Ăłra
Csak egy csalĂłdott srác vagyok ki a semmi közepĂ©ről Ă©rkezett,
Kinek fáj ha szĂven döfik, mikor azt ordĂtják hogy Ă©g veled.
VĂ©rzik a szĂvem, mikor a fájĂł mĂşltra gondolok,
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.
NĂ©ha tested megremegett de Ă©n mindig megfogtam kezedet,
Két szemedbe nézve magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
ElmĂşltak a fájĂł rossz idők de a hegek megmaradtak,
Maradnak is, mĂg a föld alá nem raknak.
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy Ăşj utat kell keresni, Ă©s veled egyĂĽtt feledni
Children of Distance - Beforratlan sebek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
S Ăgy prĂłbálom most megdönteni szĂved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhĂthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla de megtörtént mi tudjuk
Csak kĂ©t ismerős vagyunk kiknek volt mĂ©g közös mĂşltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél
Mint egy angyal olyan ártatlannak Ă©s szárnyaszegettnek tűntĂ©l,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető Ă©rzĂ©s járta át testem, tudtam ez lesz a vĂ©gzetem.
Ha egyet kĂvánhatnĂ©k az Te lennĂ©l tĂĽndöklő Ă©jszakám
FĂ©nyes nappalom, Ă©des angyalom a felhők fölĂĽl nĂ©zz ma rám
Vesd le rám tekinteted Ă©s borĂtsd rám a szárnyaid,
MikĂ©nt egykor Ă©n takartalak be Ă©s teljesĂtettem vágyaid.
Children of Distance
Most pedig Ăşgy hullik az eső ahogy a könnyem hullt mikor szĂ©tváltunk.
Tudtam én is nagyon jól hogy semmi sem tart örökké
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtĂ©l
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,
Nem a nyári virág eső, ami ránk dobálta a szirmokat,
Most virág borĂtja sĂrodat, előtte itt állok az esőben
Hallom a hangod, ahogy hĂvogat, a fĂ©lelmeim legyőztem.
Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szĂ©p dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyĂłgyĂtják beforratlan sebeim.