Mécses ég a sírkövén, és a mécslángnál egy kép.
Egy boldog gyermek arc a fénybe néz, s az éj fakó sötét.
Háztetők s a néma ég, komor felhőt űz a szél.
S egy réges régi dalt sodor felém, s álmunk újra él.

Refrén:
Ha a hajnal száll fel az ég alján,
Túl az éj halvány szomorú arcán.
Újra látjuk majd, hogy az élet vár,
Bíznunk kell, egyszer a béke is eljön talán.

Szűk szobák kis ajtaján,
Ahol vendég rég nem járt.
Mint holtnak hitt barát, ki mégis él,
Remény jön el hozzánk.

Refrén:
Ha a hajnal száll fel az ég alján,
Túl az éj halvány szomorú arcán.
Újra látjuk majd, hogy az élet vár,
Bíznunk kell, egyszer a béke is eljön talán.

Most a félelem, s a gyűlölet kiált,
Minden bánatunkért újabb halált.
De minden más lesz, ha egy új nap virrad ránk.

Refrén 2x:
Ha a hajnal száll fel az ég alján,
Túl az éj halvány szomorú arcán
Újra látjuk majd, hogy az élet vár,
Bíznunk kell, egyszer a béke is eljön talán.