Ha a távolba nézek,
táncba hív a végtelen
indulnék, de valami itt tart,
nem hagy mennem.

Sok felhő táncot jár az égen,
messze szivárvány repül,
s én szállnék köztük, de várok rád
nem jó egyedül.

Mióta mellettem vagy,
ez az élet más
új úton járunk és nincs határ.
Nem tarthat vissza semmi,
minden rajtunk áll
más lesz a holnap, csak minket vár.

Most, hogy végre
rám talált a fény,
közelebb került az ég.
Van már dallam, mi felrepít,
mért' ne mennék?

Tudtam, eljön majd egyszer,
ő lesz, ki ágyamra ül,
lágyan ringatva ébreszt fel,
a reggel csak nekünk örül.

Mióta mellettem vagy...