A legjobb vicceket egsz letemben november elsejn mondta el fivrem, flembe vlttt s kzben az asztalra vert.
"Ismered - krdezte - azt, hogy egy hzmester, ki megszllott lottz, egyszer egy kocsit nyer, s vle egy rangyalt, kit elgzol vletlenl." "Ismered - krdezte - azt, hogy a Mricka ppen anyk napjn a tintt megissza, s kkszn versekkel rontja el az nneplyt?" Romlik a hallsom, fivrem tudja jl, gy okoskodott ht, jobb, ha kzelebhajol, feketspoharak s levesestlak fltt. Igy aztn csaldunk is arra knyszerlt, hogy felemelkedjk a szkrl, melyen lt, mind nfelm hajolt, hogy jobban halljk a szt. "Ismered - krdeztk bele a flembe - hogy vadszik Arisztid s jn egy nagy medve, kit mindig eltveszt, s az majdhogynem megli t?" A legjobb vicceket az egsz vilgon november elsejn mondta el csaldom, addg mg dobhrtym egyszerre belszakadt. Ott ltem siketen, nzve a halakat, hogyan is ttognak, formlnak szavakat, mg vgl kinygtem egyetelen szt: "Ismerem." Micsoda ltvny volt november elsejn megdbbent csaldom, hogy ezt kinygtem n, s hogy azta is ezt a szt hajtogatom. Ismerem, ismerem, ismerem, ismerem, s ki is merem mr mondani, azt hogy rg kiismertem mr ezt, ismerem, ismerem ezt.