Mert robog a HV
Pomzrl Pestre,
robog a HV
s hozza Bet.

Bizony a Bea,
a Bea bejr,
Pomz-Pest kztt
ingzik teht.
Homlokt rnyomja sokat
az ablak vegre Bea,
b-b-bmul,
hogy fut a tj.
A dal negyedhez elrt,
megismertk Bet,
ismerjk a HV-et s Pomzt,
ht ismertessk, mi bntja Bet,
mi a baja.
Benak baja,
hogy Pomztl Pestig,
Pest s Pomz
kztt csak gy,
egymaga mindig,
sejtelme sincsen,
hogy ltezem,
plusz n se Bet,
a bejr Bet
mg vletlenl
sem ismerem.
Robog a HV.
Felnl vagyunk a dalnak,
tudjuk, hogy Bea nlklem l,
tudjuk, hogy ezrt nem boldog,
teht e dal
ltszlag mg
egyszer dal.
De menjnk csak tovbb,
s nzzk meg Bet,
mint cseppben
a tengernyi tragdit.
Ugyanis Bea
nemcsak engem nem ismer,
hanem mg szmos szemlyt
s szmos egyb,
s szmos egyb,
nagy horderej
sok esemnyt.
Bajban van Bea,
tjkozatlan,
s viszi a HV,
ott l egymaga.
Vge ht gy van a dalnak,
hogy Bea alulinformlt marad,
ingzik ide s oda,
s alulinformlt marad.
Formlt marad.
Bizony Bea,
a Bea bejr,
b-b-bmul,
hogy fut a tj.
S gy vagyok n is,
be-be-bejr,
ki b-b-bmul,
hogy fut a tj.
s gy van mindenki,
be-be-bejr,
b-b-bmulunk,
mirt fut a tj.