A tópart, a csillagok, a telihold, kibaszottul romantikus volt És azt kívántuk, hogy ezentúl mindig így legyen A kezedet kértem a papádtól, bocsánatot meg a mamádtól Mikor berúgtunk együtt az esküvõ elõtti pénteken De jöttek a gondok, a zûrzavar, a pelenkában bûzlik a szar Pihenés nélkül húztam az igát sok éven át S ha menekülnék, mer? ebbõl elég, pörög alattam a mókuskerék Késõ már, hogy abbahagyjuk ezt a komédiát Ne szólíts többet a babádnak Mikor az elõbb még szidtad az anyámat Tudom, hogy átharapnád a gigámat És azt se mondanád, bocsánat Nem gyûlöllek, csak utállak Csípõbõl lövök utánad De én sem vagyok okosabb nálad Miattad iszom, te állat A család, a szerelem, idilli kép, te vagy a kezdet és te vagy a vég De hamar ellobban a tûz ami túl nagy lánggal ég Egy perc elég volt, hogy rám találj, hány év kell, hogy félre állj Az ásó, a kapa és a nagyharang tudja mennyi még Csatatér így lett a szobából, kabaré így lett a románcból De hidd el, nem is kell ehhez olyan túl sok ész Mind a ketten tudjuk rég, a kezdetben mindig ott vég Mint a paprikás krumpli, annyira egyszerû az egész