...Levelek vagyunk mind az Élet fáján
Forgunk a földdel a kárhozat útján
Perc- levelek a napok ágairól
Zörögve- pörögnek a szélben
Magukkal visznek egy új messzeségbe...
Olvasom a naplót,
Hogy bennem élhess, hogy
Magaddal vigyél egy új messzeségbe...

Utolsó perce az életbõl
Utolsó pillanat, mely örökké tart...
A félelmén lett úrrá most az önzés
És a magasból a mélységbe fordult...

A test csak test és a vér csak sár
A kárhozat csak egy mosoly az arcán
Lélek- levél az Élet fájáról
Arc- maszkodon a mosolyt talán csak képzelem?...

Ez a lány, levél volt a Fán
Ilyen az élet, mely meg nem áll
Lenn a szél levelet hord
De fent az ág új hajtást hoz...
Ez vár ránk fenn az életfán
Földet érünk, ha vége már
Fenn az égen, gyilkos szél jár
Könyörtelen és csak ránk vár...

Vért szívó átázott napló mellette
Történetét önként ránk hagyta: élõkre
Kényszerít a vágy, fáj a csábítás, hogy megértsem
Átolvasom, hogy tovább már bennem élhessen...