Más színû volt az ég és nem is tudom miért, rátok gondoltam
ott álltunk együtt a parton, de a másikon
egyedül állt a józanész
senki sem kérdezett, csak ugrottunk egy fejest az öreg vashídnál
akkor még neked is más volt, aki átkarolt
révbe tévedt régi kortárs
Na, milyen szép tõled, hogy ráléptél az útra
azt hitted, sima lesz, de ez egy kicsit dúrva
Most fogva tart, majd rád szakad újra, meg újra
a vonzerõ
Pörgettek örvények, és õriztek törvények
valaki mindig táncolt
azt hittük, velünk majd jobb lesz, mást tönkretesz
de a hatalom mindig ránk harákolt
tények és tézisek, érvek és érzések
az igazat úgysem mondták
csak azt, hogy: "szaladj, ha baj van, a harc hasztalan!
méreg az élet, de mégsem árt."
Az, milyen szép lehet, ha eljuthatsz a csúcsra
lassan majd megszokod, de még egy kicsit furcsa
Most fogva tart, majd rád szakad újra, meg újra
a vonzerõ
Valahogy már máshogy látom a dolgokat
ember vagyok, nem hol-mi áldozat
az, aki a tükörben néha átszalad egy másik arc
egy másik én, de nem az enyém
zene: supernem
szöveg: supernem

eltérített emlékek sora
ha lenne bárki, aki visszahozza
az igazi nap végre elõbújna
mert most minden olyan zavarosan szép
Soha sem az a baj, hogy te vagy akit látnak
csak az, ha azt eszed meg amit mások fõznek
szabad a szellemed, de kötött ez a pulcsi
nehogy majd ráébredj, hogy benne állsz a szarban
Most fogva tart, majd rád szakad újra, meg újra
a vonzerõ
Valahogy már máshogy látom a dolgokat
ember vagyok, nem hol-mi áldozat
az, aki a tükörben néha átszalad
az, aki a sötétben él és rám tapad
egy másik arc
egy másik én, de nem az enyém