Közönynek, bunnek tengerén
Haló fajta, lobbanó remény
Menedéket nem kívánok, és
Nem hajt már a vér
Vele még nem elég az áldozat
Szeme ég, feledék ma álmokat
Tavaszra nyár jo, nyárra tél
S ébred majd a vér

Gyilkos osök beteg gyermeke
Sárral élo korcsok éneke
Hálátlan-hazátlan szavát
Ha éneklik a fák
Elhal minden, mi hív, igaz
Burjánzik a dudva, no a gaz
Hazám lesz akkor is, ha fáj
Ha nem jo többé nyár

Tuno por, elmúlt kor, egy
Jobb világ nevelte ember
Úgy élt, lám, mint a gyermek, aki
Gyávának lenni nem mer
Úgy dobta oda életét
Mint akinek minden mindegy már
Értünk, kései maradékért
Vállalta, mi jo, mi vár

Míg velem a csengo szó
Jó anyámtól útravaló
Míg értem a föld dalát
Addig nem félem az éjszakát!
Nem árthat, nem üldözhet el
Dalomra lesz, aki majd felel
Míg velem a szóló szó
Lesz majd mindig hírhozó!