Az én uram, jó béla király Így szólt hozzám fényes palotában Messze tekintek, el napkelte iránt Tudnom kell, hogy állunk népünk dolgában! Hallottam hírét régi magyaroknak Kunok hírét hozták vitézségüknek Oseink földjén ott helyben maradóknak Vélük vége lehetne az szükségüknek
Eredj, hát, hu, fiam, jó julianus Készülodj, s útra kélj, néhánymagaddal Találd meg országuk, hol, s mivel határos És az magyar királyság szóljon szavaddal! Hosszú, és nehéz út, kínokkal telve Pusztítá társakat, kard, ido, láz Éjjel ls nappal, sivatag porát nyelve A délibábot kergeto négy barát
Hosi, vitéz, harcos népek Földjük tágas, bo rónaság Mint madár, szabadként élnek S nem feledék az osök dalát Folyók vizén, tisztásokon Kelo napnak áldozának Egy vérükbol, testvér, rokon És tudták, ránk találnak