Száguld, fut a kocsi velem, A kihunyó tájon pihen a szem. Hirtelen úgy érzem, hogy valaki lát, Félni kezdek, az ablakon át bevág, Mint egy fénysugár, beszáll Egy fekete nagymadár.
Helyet keres, a vállamra ül, Felé kapok, de nem menekül. A rémület kereke a szívben jár, "El innen!", kiáltom már, de õ Más hangra vár. Csak néz, Figyel a nagymadár.
Az éjszaka követe jött, Van társam. Az éjszaka követe jött, Hadd lássam! Szemeiben tûz pörög.
Tudom, ki küldte õt, a fekete hírnököt.
Minden a kézé, mit megragad, A gazembereknek mindent szabad. Jóval nem tartozol senkinek, Csak megismerd bennem a lelkedet, Mint a szél. A nagy madár... A súlya vállamat nyomja már.
Nincs korlát, ami bekerít, Túllépheted az emberit. Szörnyeteg leszel-e, vagy áldozat? Szabad vagy, döntsd el magad! Nincs más, nincs harmadik. Az éj dönteni megtanít!
Az éjszaka követe vár, Van társam. Az éjszaka követe vár, Mást vártam. A fûben a kocsi megáll.