Azt hiszem, nagyon megviselt ez a hosszú távollét És azt hiszem, hogy írnom kéne egy levelet, egy rövid mesét. Azt hiszem, hogy egyedül rosszabb, de mit tegyek ha veled se jó, Nem tudom, milyen város, de biztos, hogy nem nekem való ez a hely !
Nem tudom, hogy ki vagyok és mért sírok ha nem muszáj, Nem tudom, hogy mit akarok és mit fogok tenni majd ezután. Nem tudom, hogy mi lesz velem, hol rontom el életem, De azt hiszem, ha itt maradok, veletek együtt elpusztulok.
Azt hiszem hogy elrontottuk egy életre az életünk És azt hiszem hogy bármit teszünk, újra így már nem leszünk. Azt hiszem , hogy hinni kár, a mi jövõnk már reménytelen, Nem tudom, hogy mi volt a baj, nem én akartam, hogy így legyen, én nem!
Fiatalok vagyunk és a fiatalokat mindenki szereti, Csak nekem nem kell, hogy szeressetek, nem én vállaltam a szerepemet Egy új világ, egy új világ, egy új világról meséltetek, Egy szörnyeteg az új világban, egy szörnyeteg áll elõttetek, én nem, én nem!